A szegény kisgyermek panaszai:

• Versciklus. (Tartalmilag és formailag összefüggő versek összessége.)
• Nincsenek a verseknek külön címük, csak elválasztó jelekkel jelölte az új vers kezdetét.
• Témájuk (költő gyermekkora) és a műfejük (elégia= A költő fájdalmas visszaemlékezése, a végén levonja a következtetést.) megegyezik.

És látom Őt, a Kisdedet,
aki fehérlő ingbe lépdel.
Még lopva-lopva rám tekint
és integet szőke fejével.

Arany gyertyácskát tart keze
és este félve ül le mellém.
Hallom kacagni csöndesen
s látom alvó fejét a mellén.
Ő a pap, az igaz, a szent,
bámulom, mint egy ismeretlent.
Gyónok Neki és áldozok
és megsiratom Őt, ki elment.

1910

• Egy még ártatlan kis kisgyerekről szól, aki nem "romlott" még meg.
• Gyermekként meg jobbak vagyunk, ártatlanok.

A rút varangyot véresen megöltük.
Ó iszonyú volt.
Vad háború volt.
A délután pokoli-sárga.
Nyakig a vérbe és a sárba
dolgoztunk, mint a hentesek
s a kövér béka elesett.
Egész smaragd volt. Rubin a szeme,
gyémántot izzadt, mérgekkel tele.
A lába türkisz, a hasa zafír,
a bőre selymek fonadéka
s regés kincsével elterült
a gazdag, undok anya-béka.
Botokkal nyomtuk le a földre,
az egyik vágta, másik ölte,
kivontuk a temető-partra,
ezer porontya megsiratta,
s az alkonyon, a pállott alkonyon
véres szemével visszanézett.
Kegyetlenül, meredten álltunk,
akár a győztes hadvezérek.

Most itt vagyunk. A tiszta kisszobában.
Szép harc után. A szájunk mosolyog.
Maró fogunk az undort elharapja
s gőggel emeljük a fejünk magasra
mi hóhérok, mi törpe gyilkosok.

1911

• Akkor élvezték a békenyúzást, de már megbánták, mert belegondolt, hogy egy anyuka lehetett, akit a kicsinyei elől öltek meg.
• Érzelmi kettőség: Gyermekként büszke a gyilkosságra, de felnőttként, már bűntudata van, haragszik magukra.

Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska.
Itt félve jár az úri kisgyerek.
Mérges virágok, nyiszlett emberek.
Egy távol torony ferde lángolásba.
Méreggel mart, fehér, virágos orcák.
Lánggal rikító selymek, rác mennyország.
Nehéz aranypénz a lányok nyakán,
mindegyik oly finom és halavány.
A trombiták estente mint a szörnyek
egy vörös korcsma-ablakból röfögnek.
Trágár tivornya, részeg és tunya.
Sír a beteg és méla, szláv duda.
Most reszketek. Azt mondják, hogy mulatnak.
Sipít a síp, csörömpöl minden ablak,
boros az asztal, véresek a kések,
az ördög is fölpántlikázva lumpol,
festett leányok lesnek a zsalukból
s én meghalok, ha egyszer odanézek.

1911

• Bácska a tájegység, ahol ő is született.
• Rengeteg negatív jelzőt használ, kettősség a szülőföldje iránt: A sok rosszban, van valami kis jó, mégis a szülőföldje.